Az a bajom ezzel a könyvvel – és ez mindjárt az első 3 oldal után már igennagy bajom volt –, hogy helyenként a hetvenes évek gyerekkönyveinek kliséiből építkezik.

Esetlenek az egyes szereplők narratíváiból gyermetegen kikiáltó kérdések. Tök béna a karakterek körülményeskedően szájbarágós, agyonjelzőzött vizualitással történő bemutatása (köszönöm, kitalálok egyedül is), a hatodik holló- vagy szénfekete tincsű lánynál/nőnél meg egyszerűen olyan bosszús lettem, hogy tikkelni kezdett a szemem. Az artikulátlanról már nem is szólva – bár negyedszerre és ötödszörre azért csak összejött, mindenesetre az elhibázás gyakoriságát tekintve a MTA komolyan fontolóra vehetne egy egyszerűsítő korrekciót.

Aztán például az ilyen bután konstruált mondatoktól mindig síkideg leszek:
“Preeda egy libbenőn érkezett, testhez simuló kék inget és fekete bőrnadrágot viselt, aztán be is szálltak az egyik szabad liftbe.”

A rosszul használt ragoktól dettó.
“Közvetlen közelségbe kerültek egy idegen életformához…”

És voltak a taknyom-nyálam röhögések, mert szörnyen vizuális típus vagyok.
“Paul V alakú hátán kidomborodtak az izomkötegek…”

Vagy a kedvencem, az abszolút piaci rés, minden női asztronauta álma:
“– Egy alakformáló űrhajó.”

Érdekes libikóka ez, hogy míg a tudományos “epizódok” mind stílusukban, mind felépítésükben okosak, jól szerkesztettek, a karakterrajzok és az emocionális részek bosszantóan bugyuták. Ugyanakkor még így is, az összes idétlen hibájával együtt a könyvnek van egy tökjó húzása, és végeredményben egész jól szórakoztam.

Mindenesetre szerintem ráférne egy alapos szöveggondozás, na, marhára gatyába kéne rázni ezt a könyvet, mert ez így egy Andy Weirbe oltott Borsa Brown. Egy csíkos sci-fi.

(Fffú. Kíméletlenül kritikus voltam, bocs.)

Markovics Botond: Felfalt kozmosz
Agave Könyvek, 2023