Tudod, Brilka, kicsit megriadtam, mekkora az az olthatatlan asszonyi bánata Nizának, melytől áztatva úgy ezer oldalon át csak tekerődik lefelé a napok fonala az idő guzsalyáról. Aztán megértettem. Hogy A nyolcadik élet olyan, mint a forró csokoládé. Hogy az elején még, ahogy az illatos fűszerek a vágyakat felkorbácsolva, érzékien libbennek elő a forró párából, édesen, bűvösen terül szét, a nyelveden selymesen simul el a sűrű csokoládé. Aztán mire a végére érsz, a bögre alján már csak a kihűlt, dermedt, sötét sár marad fojtogatóan, a csömörtől megkeseredve.

Mégis, Brilka, mégis, ha csak egyetlen kívánságom is lehetne, az lenne, hogy ezt gyönyörű csömört, ezt az édes kesert – szót szóba öltve – én olvashassam mikrofonba, ha egyszer hangoskönyv készülne belőle.

Nino Haratisvili: A nyolcadik élet
Európa, 2025
Fordította: Fekete Ágnes